Hogy van a válla?
Köszönöm, jól. Nemsokára megyek az utolsó kontrollomra, és remélem, mindent rendben találnak.
Zöld utat kapott a focihoz?
Igen, néhány hét múlva már játszhatok is. Végigcsináltam becsületesen a három hónapos gyógytornát és kíméltem magam, ami néha komoly kihívás volt nekem.
Nehéz volt a pihenés?
Az jól esett, viszont alapvetően pörgős típus vagyok, aki mindig csinál valamit, most pedig sok mindent nem lehetett.
Miből maradt ki az elmúlt három hónapban?
Hú, nagyon sok mindenből. Nem tudtam focizni, bokszolni, wakeboardozni, trambulinozni vagy épp a nyaralás alatt szikláról vízbe ugrani. Ilyen téren nagyon kemény volt ez a három hónap.
Apa és férj - együtt a család / Fotó: Facebook
Így azért egy kicsit több idő jutott a családra?
Mindenképpen és ebből a szempontból ez mondhatni, jókor jött. Hiszek abban, hogy a betegségek, sérülések összefüggenek a lelki dolgokkal, ezért az elmúlt hetekben sok mindenen elgondolkodtam és rájöttem, hogy lassítanom kell. Túl sok mindent csinálok egyszerre, ami nem szerencsés egy olyan maximalista embernek, mint amilyen én vagyok. És persze mindemellett legfőképpen apa és férj vagyok, nem szeretnék kimaradni a családom életéből. Szerencsére eddig sem volt így, most azonban több időm volt Adélra és a fiúkra és ez nagyon jól esett mindenkinek.
Korábban már volt két idegösszeomlása, akkor is elhatározta, hogy lassít…
Igen és meg is tettem. Ez a sérülés most arra világított rá, hogy még jobban vissza kell vennem a tempóból. Mindent nem lehet egyszerre csinálni, muszáj rangsorolni. Az az igazság, hogy mindent, amit csinálok, szeretek is csinálni. Azokat a dolgokat, amiket nem szerettem, már korábban kiiktattam az életemből. Csak azok maradtak, amiket igazán szeretek, de ezeket is meg kell tanulnom rangsorolni. Ami épp fontos nekem, az jön az első helyre és a többi egy időre háttérbe szorul. Aztán majd változik a sorrend. De arra rájöttem, hogy az ember nem lehet egyszerre műsorvezető, kreatív igazgató, műsorgyártó cég vezetője, aki közben kreatív ügynökséget hoz létre, de mellette zenél, zongorázni és gitározni tanul, focizik és bokszol, mellette meg családapa.
Főleg, ha mindent jól akar csinálni, nem?
Pontosan. Márpedig én maximalista vagyok és nekem nagyon nehéz tanulási folyamat az, amin most átmegyek. Mert ahhoz, hogy mindent úgy csináljak, ahogyan az én – saját magammal szemben magas – mércém számára megfelelő, nem lehet ennyi mindent egymás mellett csinálni. Az ilyen típusú embereknek, mint én, ez nagyon nehéz. De azt már kezdem megtanulni, hogy nem kell mindent egyedül elvégeznem és ezt nem is várja el senki tőlem. Ez is egy nehéz folyamat volt, mert sokáig mindent egyedül akartam megoldani. Aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen csak magamat szivatom, ha mindent ennyire túlgondolok. Sajnos erre hajlamos vagyok, vagyis voltam.
A család érzékeli ezt a változást?
Úgy gondolom, hogy igen, bár eddig is mindenből kivettem a részem a család életében. Nem volt olyan, hogy valamit mondjuk csak Adél csinál, mert én nem érek rá vagy épp fordítva. Ezek eddig is megvoltak. Sosem volt fontosabb az önmegvalósítás a családomnál.
Ha már önmegvalósítás: van olyan dolog, amiről úgy érzi, lemaradt és még a bakancslistáján van?
Nem jut eszembe ilyen, úgyhogy azt mondhatom, hogy elégedett ember vagyok. Persze ezért tenni kell, vállalni kell, hogy bátor döntéseket hozzunk meg és nagy célokat kell kitűzni, amik fontosak.
Mi volt a legbátrabb döntés az életében?
Szerintem sok ilyen volt. A kiköltözésünk Németországba, a gyerekvállalás szerintem mind bátor döntések voltak. De vannak „kis” bátor döntések is, amik ugyanilyen fontosak. Például a megfelelő pillanatban merni megmondani a főnökünknek, barátunknak, családtagunknak, mit gondolunk. Vagy szembenézni mondjuk egy tárgyaláson a vádlónkkal. Szerintem mindenkinek vannak ilyen nagy döntései még ha abban a pillanatban talán ne is tűnnek annak.
Németországba visszamennek még vagy végleg maradnak itthon?
Úgy szoktam fogalmazni, hogy visszahelyeztük a bázisunkat Magyarországra. Nem tervezzük, hogy visszamegyünk, de persze nem tudni, mit hoz az élet. Most mindketten izgalmas feladatok előtt állunk, nekem itt az Álarcos énekes, ami megint új és izgalmas kihívásokat tartogat. Új nyomozóink vannak, más lesz a kémia is és sok-sok érdekes dolgot tartogatunk. Adél pedig az X-Faktor mentora lesz, ami szintén egy izgalmas időszak.
A sok együtt töltött idő után milyen hatással lesz a kapcsolatukra a sok munka?
Eddig is megoldottuk a logisztikát, most is meg fogjuk.
Nemrég Friderikusz Sándor műsorában a monogámia nehézségeiről és a kapcsolatuk korábbi hullámvölgyéről is szó esett. Hogy vannak most?
Legyen elég annyi, hogy minden rendben van közöttünk. Nem szeretek erről beszélni, mert akkoriban nagyon sok cikk jelent meg erről és nem szeretném, ha most is kiragadnának valamit. De tényleg jól vagyunk, jó kis nyarunk volt együtt.
Az édesapjával való kapcsolatáról is szó esett az Életünk történetében, akkor nagyon fájó pont volt önnek, hogy nem olyan szoros az apa-fiú kapcsolat. Változott ez azóta?
Igen, nagyon érzékenyen érintett ez akkor. Azóta sokkal jobb lett a kapcsolatunk, több időt is töltünk együtt. Elkezdtünk közeledni egymáshoz, ami mindkettőnknek nagyon fontos volt.
Nem tudom elkerülni a szőke haj témát. Marad a hidrogénszőke?
Nem, ez csak egy poén volt most, bár régóta terveztem már. Közben pedig egyre több külföldi sztár is befestette a haját, gondoltam, miért ne most? Noha kaptam jó sok kritikát, de el kell mondanom, hogy élőben sokkal jobban néz ki. Adélnak is tetszett, de úgy érzem, itthon még nem olyan nyitottak arra, hogy egy férfi festi a haját. Nekem viszont tetszik és ez a lényeg.
